A KMDFKSZ kihozta a helyzetből a maximumot.
A Kárpátaljai Magyar Diákok és Fiatal Kutatók Szövetsége (KMDFKSZ) mindent megtesz azért, hogy a hallgatók egyetemi éveit szebbé tegye. Így volt ez most is, amikor a karanténkorlátozások mellett, az előírásokat betartva, megrendezte hagyományos gólyatáborát annak érdekében, hogy az elsősök életéből ne maradjon ki ez a fontos és felejthetetlen esemény.
– Mivel ez az egész év olyan „közösségiélmény-mentes”, végre jó már egy kicsit együtt lenni – kezdi Lőrinc Ingrid, a diákszervezet elnöke. – Olyan nagy érdeklődés övezte a tábort, és úgy várta már mindenki, nem szerettük volna megfosztani ettől az élménytől a gólyákat. Az idén senki sem akart kimaradni, nagy érdeklődés övezte a nagydobronyi hétvégét. Sok kinti programmal szerveztük meg a Super Mario téma köré épülő beavatóprogramot. Szomorúak voltunk, hogy míg az utóbbi években a beregszászi főiskola hallgatói önkormányzatával közösen szerveztük a Kárpátaljai Magyar Diáktábort, az idén a korlátozások miatt nem lehettünk együtt. Reméljük, jövőre folytatódik a hagyomány. Most annak is örültünk, hogy legalább ennyivel tudjuk kárpótolni az elsőseinket, akiknek az idén a ballagás és bankett, illetve a nagy tanévnyitó rendezvény is elmaradt.
– Mit takart ez a Super Mario ügyességi játék?
– Mint minden évben, a cél most is egymás megismerése, a csapatépítés, az összekovácsolódás és a felejthetetlen élmények gyűjtése volt. Egynek minden nehéz; soknak semmi sem lehetetlen – hangzott a mottónk Széchenyi Istvánt idézve.
Az szerettük volna, ha megértik, fontos az egység, egymás segítése, felkarolása.
Annyira megható volt, amikor kihirdettük a Luigi csapat győzelmét, ők pedig az éljenzés helyett rögtön a Mario csapat felé fordultak, és kezet fogtak, összeölelkeztek. Büszke vagyok az elsőseinkre, igazán jó kis társaság gyűlt össze. Ők is hálásak voltak nekünk, amiért annak ellenére, hogy most egy hónap távoktatásra lettünk ítélve, a betervezett gólyatábort megtartottuk és ezzel lendületet adtunk az elkövetkező időszakra. Amit tudtunk, kihoztuk a helyzetből. A gólyáknak nagy szükségük van a közösségre, a támogatásra, arra, hogy megismerjék a felsősöket, és ha úgy adódik, legyen kitől segítséget kérni. A beavatás nem volt egyszerű, keményen kiképeztük őket. De azt is elmondtuk, az egyetemi évek is meg vannak tűzdelve nehézségekkel, viszont most már készen állnak rá, bírni fogják a strapát.
– Mi lesz a gólyabállal?
– Zártkörű rendezvényt tartunk, a jelenleg érvényben lévő gyülekezési szabályokat betartva. Azért, hogy ne legyen hiányérzetük az idén felvételizett hallgatóknak. Sajnálnám, ha a szép gólyakeringőről le kellene mondaniuk. A KMDFKSZ a diákokért van, mi ehhez tartjuk magunkat!
Simon Rita
