Rendhagyó megemlékezést tartottak szombaton a Szolyvai Emlékparkban. Tekintettel a járványhelyzetre ebben az évben az Emlékparkbizottság rövid felszólalásokkal és a történelmi egyházak képviselőinek közös imamondásával emlékezett meg a kárpátaljai magyarok és németek 1944 őszén bekövetkezett tragédiájára, valamint a sztálini terror ártatlan áldozataira.
Mindenekelőtt felavatták a szeretteikért aggódó, családfenntartó, ételhordó, csomagküldő, meggyalázott magyar asszonyok és lányok tiszteletére állított táblát, akik sok száz szovjet lágerbe zárt, éhező rab életét mentették meg a biztos haláltól. Rájuk Dupka György, az Emlékparkbizottság titkára emlékezett. Elmondta, sok esetben a kegyetlen katonák vagy elkobozták tőlük az ennivalót, vagy meggyalázták a magyar nőket. – Hősök voltak ezek az asszonyok, hiszen ezreknek mentették meg az életét, sőt, amikor elvitték innen a túlélőket, csomagokat küldtek utánuk a lágerekbe – fejtette ki, majd hozzátette, hogy jövőre azon asszonyok névsorát szeretnék elkészíteni, akik nem tértek haza a lágerekből.
Dr. Tóth Mihály röviden beszámolt az Emlékparkbizottság ez évi tevékenységéről. A testület vezetője megemlítette a kiadásra került könyveket. Mint elmondta, készül a park megújított biztonsági kamerarendszere és közvilágítása. Az Emlékparkbizottság elnöke szólt a korábbi sajnálatos rongálásokról is, egyperces néma csenddel emlékeztek meg Vass István alapító tagról, egykori gondnokról. Viszont a tagság meg is újult, immár Molnár János római katolikus esperes-plébános, Marosi István görög katolikus parochus, Dávid Árpád református lelkipásztor, Homoki Zoltán szolyvai vállalkozó és Meskó János történész lettek az Emlékparkbizottság új tagjai. Kállay Karolina szatmárnémeti helytörténész, Köteles László, a Csemadok általános alelnöke, valamint Tilki Attila, a magyar parlament képviselője személyében tiszteletbeli tagokkal is bővült a testület.
– Minél nagyobb a sötétség, annál jobban kellene várni a világosságot. Ha körbenézünk, egyre több márvány táblán látjuk azokat a neveket, amelyek bizonyítják, milyen nagy volt akkor a sötétség, és hogy mennyire szükség van ma arra, hogy ez ne ismétlődjön meg – hangsúlyozta Dávid Árpád. A református lelkész hozzátette, a mi reménységünk abban van, hogy bármilyen nyomorúságos is ez a világ, és bármilyen sötétre mutat, tudjuk, hogy van egy vigasztaló, közbenjáró, egy szabadító.
Marosi István Cirénei Simon kereszthordó történetét mondta el, aki egy ideig vitte Jézus Krisztus keresztjét. Kifejtette, mi, most élő emberek is kereszthordozóvá válunk bizonyos helyzetekben, bizonyos időszakban, amikor az élet ránk is különböző feladatokat ró, és emberi elkötelezettséget vár tőlünk.
A közös ima után a jelenlévők elhelyezték koszorúikat az emléktábláknál, mécsest gyújtottak, főt hajtottak az elesettek emléke előtt.
Amint arról a kiszo.net tudósított, pénteken Beregszászban az Emlékezetpolitika, kutatás, tényfeltárás… címmel tartott konferenciát.
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
