Mint arról beszámoltunk, március-április folyamán, hat héten át zajlott a Kárpáti Igaz Szó médiatanfolyama. A Tiéd a Szó kurzuson tizennégy diák vett részt, akik betekintést nyerhettek a média világába, megismerkedhettek az újságírás rejtelmeivel, előadásokon és gyakorlati foglalkozásokon tapasztalhatták meg a zsurnalisztika szépségeit. A médiatanfolyamon elkészített házi feladataik mellett amolyan vizsgamunkaként az ő feladatuk volt összeállítani a Kárpáti Igaz Szó negyedévente megjelenő ifjúsági magazinját is. A mostani Vitamin+ tehát a médiatanfolyam résztvevői írásaiból, szerkesztésükben állt össze.
Az alábbiakban Katona Viktória, Dzsurinec Alexandra és Halas Dávid írását közöljük.
A szerelem sokféle lehet és minden formája mást és mást jelent. Nincsenek statisztikák arról hányaknak adatik meg ez az érzés, de akár a történelemből vagy az irodalomból merítünk, leszögezhetjük: áldásként vagy átokként, átszövi lényünket.
A távkapcsolat egyre inkább általános jelenséggé válik. Kialakulásának nagyon sok oka lehet, melyek közül a leggyakoribbak a továbbtanulás vagy a külföldön történő munkavállalás.
A 20 éves aknaszlatinai Migáli Máriusz szintén megtapasztalta már a távkapcsolatból adódó nehézségeket. Párjával másfél évet voltak együtt.
– Hol ismerkedtetek meg?
– A Kárpátaljai Magyar Diáktáborban. Én Ungvárról érkeztem oda, ő Beregszászból.
– Mi fogott meg a másikban?
– Már első látásra szimpatikus volt, aztán elkezdtünk beszélgetni és rájöttem, hogy egy megértő, érdeklődő lányhoz van szerencsém. Persze külsőre is nagyon tetszett.
– Hogyan tartottátok a kapcsolatot, és mennyi volt a leghosszabb külön töltött idő?
– Interneten, közösségi hálókon, telefonon keresztül. A leghosszabb távollétünk 2,5 hónap volt.
– Milyen volt az egymás nélkül eltöltött idő?
– Az elején nehezebb volt, aztán idővel megszoktam a távolságot, persze hiányzott, de a barátok és az egyetem jó figyelemelterelők voltak.
– Mi vezetett a kapcsolatotok végéhez?
– Az idő teltével csökkent az érdeklődés, kevesebb lett az egymásnak szentelt figyelem, és ott volt még a féltékenység is.
– Tapasztalataid alapján mit tartasz a legfontosabbnak egy ilyen kapcsolatban, illetve mit ajánlanál a hasonló helyzetben lévőknek?
– Fontos a folyamatos kommunikáció, az őszinteség, a bizalom, egymás támogatása és megértése, egymás értékelése. Közös tervek kialakítása, hiszen azok méginkább összehozzák a párokat, apró meglepetések szervezése.
– Hogyan tekintesz vissza a kapcsolatodra?
– Pozitívan értékelem, még ha a végén nem is alakult minden a legjobban. Biztos, hogy tapasztalatokat szereztem, és a későbbiekben ezekre alapozva tudni fogom, hogy mely hibákat nem szabad elkövetnem, hisz azokból tanulunk.
Azonban a távkapcsolatoknak nem mindig elválás a vége. Pozitív példaként szolgál erre a 20 éves pallai Fegyó Denisz és a 21 éves császlóci Penyák Adrienn kapcsolata, akik már lassan 2 éve küzdenek kitartóan a távkapcsolatból adódó megpróbáltatásokkal.
– Hol ismerted meg Adriennt?
– 2017 nyarán a Szent István-napi rendezvényen, Budapesten. Az első pillanattól szimpatikus volt nekem.
– Mi fogott meg Deniszben?
– A humorérzéke, a talpraesettsége, a komolysága, a magabiztossága, mindig feltalálta magát.
– Mennyi volt a leghosszabb idő, amit egymás nélkül töltöttetek el?
– Két-két hónap. Tavaly nyáron, valamint ez év elején. Négy hónap alatt csak egy hétig lehettünk együtt.
– Elgondolkoztatok azon, hogy együtt mentek ki dolgozni?
– Megfordult már a fejünkben. Csehország, Szlovákia, Franciaország volt és van kilátásban.
– Hogyan tartottátok a kapcsolatot a távolban?
– Messengeren, Viberen.
– Milyen érzés volt hallani Denisz hangját, miközben nem volt melletted?
– Nagyon furcsa. Hiába hallottam a hangját, de akkor sem ugyanolyan, mint élőben.
– Denisz, téged mi ösztönzött arra, hogy külföldre menj dolgozni? Megérte?
– Szeretnénk minél hamarabb a saját labunkra állni, ki akarjuk próbálni az életet külföldön, párhuzamot húzni az itteni életszínvonallal. És igen, megérte, van egy kis letételünk a nyári programra.
– Milyen tippeket tudnátok adni azoknak a pároknak, akik hasonló cipőben járnak?
– Ha itt is normális munkahelyek lennének, akkor nem kellene külföldre menni. A kapcsolatunk egyik fő alapja a bizalom. Őszinte kommunikáció a másikkal. Nem jó halmozni a gondokat, mert annak rossz vége lehet. Ha valami gond van, azt jobb együtt megoldani. Ne keltsünk a másikban aggodalmat és féltékenységhez vezető indokot.
Minden ember valamilyen céllal érkezik az életünkbe, és mindegyikük hatást gyakorol arra. Van, aki csak belép és észre sem vesszük, már el is tűnik, van, aki leckeként szolgál és van, aki velünk marad, talán életünk végéig.
A távkapcsolat hatása a fiatal párokra
Napjainkban rengeteg fiatal él távkapcsolatban.
Főként a jobb tanulmányi, illetve munkalehetőségek „kényszerítik” az embereket arra, hogy hosszabb-rövidebb időre itthagyják szeretteiket. Egyértelmű, hogy ez nagyon nehéz helyzet minden korosztály számára.
Felmerül a kérdés: lehet-e egy távkapcsolat bármilyen befolyással a fiatalok szellemi fejlődésére?
A választ Dr. Pataky Nóra, egyetemi adjunktus, klinikai szakpszichológus adta meg.
Véleménye szerint fiatal korban különösen negatív hatású lehet a távkapcsolat.
Nyilvánvaló, hogy a párok csak technikai eszközök segítségével tudnak kommunikálni. Emiatt azonban egy idealizált képet közvetíthetnek a másik felé, esetleg nem mindig mutatják meg a valóságot. Így nem kapnak reális visszajelzéseket magukról sem. Ez pedig problémás lehet, főleg egy olyan
időszakban, amikor az ember legtöbbet fejlődik érzelmileg.
„Egy távkapcsolat akkor lehet zökkenőmentes, ha már egy jól működő kapcsolat tagjai kerülnek távol egymástól – de csak rövidebb időszakokra. Hiszen így nem áll fenn a veszélye annak, hogy megunják a másikat.” – mondja a doktornő.
Egészen más a helyzet nagyon hosszú időintervallumoknál. Ezek teljes mértékben rombolhatnak egy már jól kiépített kapcsolatot is. Mivel ilyenkor a pár kikerül egymás életéből, nincsenek közös élményeik, csak utólag értesülnek a másikkal történt dolgokról. Ez elégedetlenséget és egyedüllétérzést eredményez, a kapcsolat pedig elhidegül.
Kapcsolatuk működőképessége így attól függ, hogy mennyire tudják összehangolni az egyedül megszerzett tapasztalatokat és élményeket.
