Híres kalandorokat és vadászokat bemutató sorozatunkban most egy nem mindennapi személyiséggel kívánom megismertetni az olvasót. Életében nevezték a magyar Old Shatterhand nek, ő volt a románok által rettegett oláhölő, de hívták Vadmagyarnak is. Iszonyatos szívósság, hatalmas testi erő, művelt szellem (hősünk 5 nyelven beszélő, egyetemet végzett mérnökember volt) és atomerőműként dolgozó magyar szív jellemezte. Halála után sokáig nem ejthettük ki a nevét, de a rendszerváltás után a történetírás és a magyar vadászvilág ismét felfedezte. Életrajzírói nevezték a magyar Snake Pliskeinnek (talán van, aki emlékszik az apokaliptikus New York és Los Angeles félszemű hősére a filmvászonról), Acélembernek, sőt retyezáti Rambónak is. Hogy mindebből mi volt az igaz, tudjuk meg együtt. Derítsük hát ki, ki volt Maderspach Viktor, a Retyezát hegység különös vadásza.
1875. február 10-én látta meg a napvilágot a Hunyad megyei, mindössze 30 lelkes Vaspatakon. Elgondolni is nehéz, hogy édesanyját, a gazdag erdélyi család nagyasszonyát mi vitte várandósan e távoli helyre, de amikor a februári, hóvihar tépázta ősvadontól ölelt faluban felsírt a legkisebb Maderspach, sorsa már eldőlt. Ősei ugyan tiroli osztrákokként telepedtek meg az erdélyi végeken, de német nevük ellenére igaz magyarok lettek.
Viktor nagyapja és nagyanyja például segítséget nyújtott a menekülő Bem-nek, amiért az osztrákok a nagymamát, Buchwald Franciskát nyilvánosan megvesszőztetik.
A nagypapa viszont nem tudja elviselni a szégyent, és miközben meztelen nejét korbácsolják, tiltakozásul főbe lövi magát.
Az ifjú Viktor tehát igaz magyar szellemben nevelkedik. Édesapja ugyan tízéves korában meghal, de a dúsgazdag család gondos nevelése és a családot istenítő román, magyar, olasz és bosnyák alkalmazottak igazi fenegyereket faragnak hősünkből, aki 1897-ben a Bécsi Műszaki Egyetemen diplomázik. Bécsből viszont hamarosan hazatér Iszkronyba, a sok ezer holdas családi birtokra, de nincs nyugalma. Elutazik hát az USA-ba, egy évre hogy Michiganben testközelből vizsgálja meg az USA faiparát. Tapasztalatait később a családi fűrészüzem modernizálásánál használja fel. Mindemellett rengeteget vadászik. Gheorge vadőre kíséretében hetekig barangol a maga és birtokostársai területein, hóban, fagyban, vadhúson és némi puliszkán tengődve,
a zsigerelt szarvast vagy 40-50 kilós medvebőrt a saját hátán cipelve haza. Fizikuma legendás, tán csak az egykori amerikai „hegyi emberek” tudtak volna lépést tartani vele.
1914-ben azonnal harctéri szolgálatra jelentkezik. Először az orosz fronton vitézkedik, majd 1916-ban épp szabadságon van Iszkronyban, amikor a román orvtámadás Erdélyre tör. Hősünk úgy dönt, saját terepén veszi fel a harcot Erdélyországért. Vadőreiből, famunkásaiból és bányászaiból – akik között nem egy, a „domnule Vittorio”-hoz halálig hű román ember van – szabadcsapatot szervez és a Román Királyi Hadsereg hamarosan gyűlölni, majd rettegni kezdi a nevét. Megkapja az oláhölő jelzőt, hiszen terepismerete, bátorsága, leleményessége kétezer román katonát köt le a Kárpátokban, míg Mackensen tábornok Bukarest felé menetel. Dacára a róla terjedő rémhíreknek, amilyen kíméletlen a harcban, oly emberséges a hadifoglyokkal. A rettegett Vadmagyar sosem engedi kegyetlenkedni embereit. Partizánharcaiból születik az 1930-ban kiadott Az oláhok vérnyomában a Fekete-tengerig című kötete. 1918-ban már a székely hadosztály katonája, de nem tud áttörni magyar földre.
Hazatér, és a lelkében fortyogó indulatot erdei barangolásaival csillapítja.
A román titkosszolgálat számára viszont fokozott veszélyt jelent. 1921 májusában magyarul beszélő román provokatőrök próbálják csőbe húzni. Az akció végeredménye: kemény ököl-, majd tűzharc, hősünk pedig egy zsákmányolt román karabéllyal, háziköntösben, mezítláb menekül a Kárpátokon át. Ami azt illeti, a magyar mozi egyik legnagyobb hiányossága, hogy az akciót leíró Menekülésem Erdélyből című kötet még nincs megfilmesítve. Abban ugyanis van minden.
Orvvadászat (a románok nem engedik a fegyvertartást) a csobánokat gyötrő vérmedvére, tűzharc a kastélyban, embervadászat életre-halálra, menekülés egy kalap darabjaiból eszkábált bocskorban, túlélés a hóborította hágókon, hű barátok, végül pedig Erdély elhagyásának fájdalma.
1921-ben viszont barátunkat Magyarországon is a dolgok sűrűjében találjuk. Beáll minden idők egyik legfurább magyar fegyveres alakulatába, a Rongyos Gárdába, és ott van az osztrákok ellen vívott ágfalvi csatákban. Vitézsége és leleménye hozzájárul, hogy Trianonnak e legundorítóbb mocskát, mely szerint még az osztrákoknak is magyar területeket kell kapniuk, részben sikerül lemosni. Eljön a győzelem, Sopronban népszavazás zajlik és 10 falu, valamint a „leghűségesebb város” magyar marad. Viktorunk ugyanakkor nem nyugszik. Elkötelezett royalistaként segíti IV. Károly és Zita királyné visszatértét, amiért egy időre internálják. A románok viszont Viktort és Violát, két kis gyermekét, kitoloncolják Erdélyből, Irén leánya pedig már Makkoshotykán, új lakhelyén születik meg. 1925-ben Törökországban találjuk, ahol szakmai segítséget nyújt a Fekete-tenger déli partjainál található hatalmas ősvadonok hasznosításában és persze medvére-farkasra vadászik. 1934-ben Mátyásföldre költözik. Ideje lenne, hogy élvezze a nyugodt öregkort, de nem olyan fából faragták. Az alábbi történetét például egy 80 esztendőt meghaladott, ámde tiszta elméjű és jó fizikumú erdőbényei vadásztól hallottam még a 90-es évek végén. Történt, hogy Horthy Jenő (a kormányzó úr testvére) ’38 telén a bátyja zempléni területén kívánt vadászni, ahova meghívta az akkor 63 éves Maderspachot is.
Az nemes egyszerűséggel felszerelkezett, Mátyásföldön kerékpárra pattant, eltekert a Zemplén lábához (kb. 200 kilométer), majd 30 kilós hátizsákkal elindult a megbeszélt találkahelyre.
Igen ám, de közben kemény fagy mellett kitört egy iszonyatos hóvihar. Horthyék úgy gondolták, vendégük úgysem jön, hát az őket felszállító katonai teherautót hazaküldték, a vadászház ajtaját elreteszelték és aludni tértek. Reggel viszont nem lehetett kinyitni az ajtót, mert a pitvarban egy hóbucka alatt ott horkolt Maderspach. Amikor számon kérték rajta, hogy mi az Isten agara miatt nem verte meg a kunyhó ajtaját, hogy beengedjék,
csak annyit mondott: ily gyenge kis idő miatt nem volt szívem felkelteni benneteket.
1940-ben a második bécsi döntés idején, 66 évesen kéri katonai reaktiválását, és az Acélember őrnagyi rangban nekilát, hogy a magyar honvédség katonáiból összeállítson egy hegyvidéki harcokra alkalmas elit csapatot, mellyel újra kitűzheti majd a magyar trikolórt a Retyezáton. 1940. szeptember 10-én honvédségi teherautón (katonáival tart a platón, nem hajlandó tiszti gépkocsira ülni) utazva azonban balesetet szenved. Súlyos sérüléseiből még felépül, de 1941. október 3-án eljön érte a halál, és az utolsó magyar akcióhős a Csillagösvényre lép.
Napjainkra megértük, hogy először csak Véber Károly antológiájában, a Medvék, őzek, farkasokban, majd önálló kötetekben, újra kiadták műveit. A Dél-Kárpátok legendája ma végre elfoglalhatta méltó helyét a nagy magyar vadászok és igazi fenegyerekek panteonjában.
Matúz István
