A minap kedves barátom egy hatalmas, lódarázs-szerű hártyásszárnyú képét küldte át telefonomra, kérdezve, hogy mi a nyavalya ez a minidrón. Pár nappal később pedig egy másik ismerősöm kezdett rettegni a kertjében megjelenő „mutáns” óriásdarazsak miatt.
Mindkét esetben szinte azonnal sikerült azonosítani a rettenetes rémet, „aki” nem más volt, mint az óriás tőrösdarázs. Persze amikor ezt közöltem az érintettekkel azok annál inkább gyilkos diclofosz-felhőbe szerették volna pácolni a delikvenst, hiszen óriás is meg tőrös is, meg zúg is mint egy helikopter – no akkor biztos csíp, szúr és harap. Pedig nem így van, és ez adta az ötletet, hogy bemutassuk ezt a farkasbőrbe bújt bárányt, aki ugyan nem kaszabol le senkit a tőrével, de szaporodásbiológiája olyan, hogy arra még Ridley Scott, a mindannyiunk zsigeri rémálmát jelentő, emberekbe petéző idegen szellemi atyja, is elismerően csettintene.
Elsősorban hősünk elszaporodását a Kárpát-medencében az elmúlt 20 esztendő klímaváltozásának köszönhetjük.
Egyetemi éveim alatt még csak a Mediterrániumot riogatta nem mindennapi megjelenésével, de mára bizony nálunk is megtelepedett. Azt viszont nem árt tudni róla, hogy amikor a június eleji verőfényben 10-15 fős csapatokban megjelennek kertünkben vagy az erdei tisztásokon ezek a közönséges lódarázstól jó másfélszer nagyobb (a nőstények teljes testhossza elérheti a 45-47 mm-t!!!) rovarok, akkor nem gyilkos támadáson törik a fejüket, hanem egyszerűen csak a fajfenntartás kellemes elfoglaltságának igyekeznek szentelni magukat. Az aktus megtörténte után viszont a hímek elpusztulnak (ilyen a férfisors), a megtermékenyített nőstények meg elindulnak egy olyan úton, ami igencsak borzongató. Az amúgy békés, nektárt és virágport eszegető óriásrovarok vadászni kezdenek. Mégpedig nem is akármire kezdenek vadászni, hanem a szarvasbogarak és orrszarvúbogarak lárváira.
Az mindmáig titok, hogy a darázs milyen szervével szagolja ki áldozatát, de tény, hogy rátalál.
Ha pedig megvan a préda, azt egy halálpontos fullánk-szúrással megbénítja, majd rátojik egy petét. A pete pedig érzékelve a lárva ferromonjait, kikel és berágja magát abba. E műveletet ráadásul oly furmányosan végzi, hogy először a zsírszöveteket falja fel, és csak később kerít sort az izomrostokra és a belső szervekre. Tevékenységét úgy osztja be, hogy a lárva létfontosságú részeit fogyasztja el utoljára, gondoskodva róla, hogy az időnap előtt el ne pusztuljon, és végig friss maradjon a falat. Miután a nassolnivaló elfogyott,
a jövendő darázs lepke-módra begubózik, áttelel és a következő év júniusának elején már kifejlett óriás tőrösdarázsként folytatja életét.
A fentiekből tehát kiviláglik, hogy az óriás tőrösdarázs nem tartozik az un. államalkotó rovarok (méhek, darazsak, hangyák, stb) közé. Amikor hirtelenjében többen is megjelennek viszonylag kis területen – az a nászrepülésük. Mivel rokonaikkal, a lódarazsakkal szemben nem agresszívek, szúrásukat jóformán csak azzal tudjuk kiprovokálni, hogy megfogjuk őket, vagy ne adj Isten rájuk ülünk. De ekkor sem történik semmi szörnyűség. Az óriás tőrösdarázs mérge ugyanis egy idegméreg, aminek a lárvák megbénítása a feladata. Emberre kifejtett hatása még egy házi méh szúrása okozta fájdalmat sem éri el. Ráadásul mivel az idegsejtek ingerlésével hat, nem okoz fizikai elváltozást, duzzanatot, és nem indít be hiperallergén reakciót sem. Ezzel szemben a lódarázs a saját, sejt-nekrózist okozó mérgét fegyverként használja fészke védelme vagy zsákmánya elejtése érdekében,
és bizony a szúrása is sokkal fájdalmasabb, esetenként életveszélyt is okozhat.
E békés óriásokat – a kifejlett óriás tőrösdarázs nem ragadozó, mint pl. a lódarázs, hanem a földi poszméhekhez hasonlóan nektár és virágporevő – pedig már csak azért se csapjuk agyon, mert védettek. Magyarországon 50 ezer forint az eszmei értékük, de ettől eltekintve is annyira érdekesek és a maguk módján csodálatra méltóak, hogy igazán nagy ostobaság elpusztítani őket. Ha tehát kertünkben megjelennek ezek a mély hangon zúgó „minidrónok”, ne csapkodjunk, és ne szaladjunk rovarirtós flakonért. Vegyük inkább elő telefonunk. Készítsünk róluk pár képet, majd cinkos kacsintással búcsúzzunk tőlük.
Matúz István
