Nihil novi (Semmi újat)!

„…ott, ahol a magyarság aránya olyan, hogy kétséges a magyar pártok bejutása, ott is készek vagyunk az együttműködésre és közös lista állítására”?!

A közelmúltban az UMDSZ által letett teljes körű választási együttműködési javaslatra a TV21 Ungvár adásában dr. Brenzovics László, a KMKSZ elnöke az alábbi kommentárt adta: „Az elmúlt választásokon a két szervezet megegyezett–, ezt a KMKSZ kezdeményezte, hogy legyen egy ilyen megegyezés –, és megyei szinten közös listát indítottunk, és a mi ajánlatunk továbbra is az, ami a múltkor volt: megyei közös lista, ott, ahol a magyarság aránya olyan, hogy kétséges, a magyar pártok bejutása, ott is készek vagyunk az együttműködésre és közös lista állítására. Azonban a véleményünk abban tér el, hogy ott, ahol a magyarság abszolút többségben van, ott – a mi véleményünk szerint – külön kell indulni. Ennek az az oka, hogy így – a mi véleményünk szerint – több képviselőt lehet bejuttatni a tanácsokba, mint, hogy ha együttesen indulunk, hiszen két listára több ember fér fel, mint egy listára.”

https://www.facebook.com/1981235361932919/videos/1432229290498645/

A fenti gondolatokból kiindulva először is meg kell állapítanunk, hogy a magyarság abszolút többséget kizárólag néhány kistérség szintjén alkot, járási szinteken a nemzetiségi arányok mindenütt siralmasak, a Munkácsi, Huszti, Técsői és Rahói járásokban pedig még statisztikai esély sincs arra, hogy a magyar szervezetek külön-külön, vagy akár együtt elérjék a bejutáshoz szükséges 5 százalékot. Az emlegetett – 2015. szeptember 5-én aláírt választási együttműködési megállapodás 2.1 pontja a megyei választásokkal foglalkozott, 2.2. pontja pedig a helyi együttműködéseket szabályozta az alábbiak szerint: „A Felek a maguk részéről mindent megtesznek azért, hogy valamennyi magyarlakta közigazgatási egységben választási együttműködés jöjjön létre. Ennek megvalósítása érdekében záros határidőn belül a helyi szervezetek között egyeztető tárgyalásokat kezdeményeznek. A megállapodást követően a választási együttműködés keretében a Felek paritásos és/vagy nem paritásos alapon jelölteket állítanak, amelyre az adott régióban listát állító Fél felvesz a listájára”. Ez az egyeztetés ott vezetett sikerre és lett közös pártlista az eredmény, ahol ebben az időszakban a legnagyobb szükség mutatkozott: Ungváron, Beregszászon és Técsőn.

Bár ezt a tényt mély (el)hallgatás övezi, mindenképpen érdemes rögzíteni, hogy Ungváron a KMKSZ-UMP, Beregszászon és Técsőn pedig az UMDP listájára a megfelelő tárgyalásokat követően (nem paritásos alapon) felkerültek a másik szervezet által delegált képviselőjelöltek.

A közös listán való szereplés meghozta a maga eredményeit, amelyet az alábbi adatok is mutatnak:

 

Település	A pártok (KMKSZ/UMDSZ külön listáján) mandátumot szerzett képviselők (2010-ben)		A pártok (KMKSZ/UMDSZ közös listáján) mandátumot szerzett képviselők (2015-ben)
	Képviselők száma	A szavazatok aránya	Képviselők száma	A szavazatok aránya
Ungvár	2	3,3	2	5,5
Beregszász	14	40,5	12	46,15
Técső	9	30	4	15,38

Técső a 2015. évi választások előtt alakult át kistérségi önkormányzattá, így a választásokat egy megduplázódott lélekszámú közösségben (Técső 9184 lakosú, a hozzá csatlakozott falvak lakosságszáma 11 172 fő) tartották meg. Így a hozott eredmény a magyar népesség csökkenése ellenére leképezi az arányokat.

Az elemzések alapján ugyanakkor nyilvánvalóvá válik, hogy a magyar érdekképviseleti rendszer jelentős csökkenést mutat – a képviselők számát tekintve (úgy is, hogy számos testület  – megyei tanács, járási tanácsok – létszáma kisebb lett).

A magyar pártok által 2006-ban mandátumhoz juttatott 115 képviselő 2015-re 76 főre csökkent, ami igen jelentős – 33 %-os esés.

A helyzet ennél sokkal rosszabb képet mutat, ha azokat a járásokat elemezzük, ahol a magyarság túlnyomó többsége él – ezek a Beregszászi, Nagyszőlősi és Ungvári járás. Ebben a három közigazgatási egységben a magyar képviselők száma az említett időszak folyamán 84 főről 41 főre apadt, azaz a csökkenés 52 %-os. 2015-ben a külön listával induló KMKSZ (bejutott 12 fő – 35,29 %) és UMDSZ (7 fő – 20,59 %) mindösszesen 55,8 %-os többséget tudott alkotni (a több mint 75 százalékban magyar Beregszászi járásban). A 34 fős Beregszászi Járási Tanácsban mindösszesen 4 képviselő nem magyar nemzetiségű, azaz 11 magyar nemzetiségű honatya/honanya ukrán pártok sorait gyarapítja.  Beregszász városában is elsősorban Babják Zoltán polgármester „akrobata mutatványainak” köszönhető, hogy az elmúlt 5 évben a vele együtt 50 százalékos „többség” mellett sikerült vezetnie a Vérke-parti várost.

Ezen elszomorító eredmények ugyanakkor nem feltétlenül köthetők össze a tömeges munkaügyi migrációval (ami a kárpátaljai magyarság esetében 2015-től kezdett tömeges méreteket ölteni), inkább annak tudható be, hogy az elemzett időszak során a magyar választók jelentős része ukrán pártok mellett tette le a voksát. Valószínűleg így lesz ez 2020-ban is.

Amikor a fent említett 2015-ös helyi választási megbeszélések „elszabotálása” után az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség nem tudott mindenütt teljes értékű módon részt venni a választásokon, sokan úgy vélték, hogy a szavazóbázisunk átszavaz majd a KMKSZ-jelöltekre. Ez azonban nem következett be. Ezt jól mutatja az a tény is, hogy az Ungvári járásban mandátumhoz jutott 14 magyar képviselőből csak 8 (57 %) indult a KMKSZ színeiben, a többi különféle ukrán pártok révén lett képviselő. Azaz az UMDSZ szavazói kizárólag akkor támogatnak egy közös listát, amennyiben azon tényleges bejutási lehetőséggel kapnak helyet a szövetség jelöltjei.

Mint látjuk, a közös listaállítás mindig többletet hozott a konyhára, a külön listák indítása pedig nem generált szavazatmennyiség-növekedést.

A külön-külön rendszer korábban sem volt jó (2015-ben sem), azonban erről mindenki szemérmesen hallgatott. 2015 óta azonban gyökeresen megváltozott minden. Egyrészt jelentős mértékben csökkent a magyar közösség fajsúlya. Ezt az idei COVID-19-es járvány körüli hisztéria, illetve az ezzel kapcsolatos „határzár” tovább fokozta, aminek következtében potenciális választóink tömegesen távoztak el az országból és nagy valószínűséggel karácsonyig vissza sem térnek.

Másodsorban megváltozott a politikai „játszótér”. A decentralizáció keretében végrehajtott járási/kistérségi átalakítások következtében már nem egy-egy településsel, az ottani hangulatokkal, erőviszonyokkal kell számolniuk a választási kampányban részt vevőknek. Megváltoztak a nemzetiségi viszonyok is, csak a Beregszászi (41,8 %) és az Ungvári (12,5 %) járásban van statisztikai esélye a járási tanácsokba való bejutásnak. Hasonló a helyzet van a kistérségek szintjén is – a Csapi, Bátyúi és Nagyberegi kistérségekben több magyar induló mellett egy ukrán polgármester jelöltnek nagy esélye van a győzelemre.

Harmadsorban megváltozott a politikai érdeklődés iránya is. Míg korábban az, hogy kik lesznek a polgármesterek/képviselők egy-egy községi tanácsban (kivételt talán a városok képeztek), egyetlen ukrán pártot sem hozott „izgalomba”. Azonban az önkormányzati átalakítások keretében a korábbi rendszer egy szinttel lejjebb csúszott: az új járások kvázi „mini-megye”, a kistérségek pedig „mini-járás” státust kaptak. A törvények szerint a kistérségek lesznek a hatalom helyi letéteményesei, náluk összpontosul majd a „pénz, paripa, fegyver” (meg a föld – különös tekintettel a települések határain kívül fekvő területekre, amelyek fölött eddig a járási közigazgatási hivatalok rendelkeztek). A kistérségekben fogják eldönteni, hogy melyik iskola marad meg, melyikből lesz bázisintézmény (amelynek a működéséhez az állam is hozzájárul), hol lesznek összevonások (NVK – óvoda-iskola), kik lesznek ezen intézmények vezetői.

A kárpátaljai magyarlakta kistérségek részben határ menti fekvésük miatt felértékelődnek, ezért valószínűsíthető, hogy a kárpátaljai „gyökerű” ukrán pártok mindegyike arra fog törekedni, hogy magyar tagjai/jelöltjei révén döntő befolyást, netán polgármesteri posztot szerezzenek ezeken a településeken. S ott, ahol a két magyar szervezet külön pártlistákat indít, illetve külön polgármester-jelölteket indít/támogat, ennek megvan minden esélye.

A kistérségek felértékelődését valószínűleg a testvérszervezetnél is felismerték, mi több, ezek megszerzését is kitűzték. Ehhez azonban ki kell ütni azokat a potenciális UMDSZ-es polgármester-jelölteket, akik jó eséllyel szállhatnak ringbe. Itt jön képbe a meglebegtetett közös megyei pártlista, amelynek „minden második helyéről” maximum 1 (egy) UMDSZ-jelölt jut mandátumhoz – már ha a lista megszerzi az 5 százalékot. Érdekes az a logikai paradoxon is, amely a KMKSZ javaslatában megbújik: azok az UMDSZ-es képviselő- és polgármester-jelöltek, akik a saját, helyi térfelükön küzdelmet folytatnak majd a másik szervezet jelöltjeivel a bejutásért (és erre biztatják választóikat), egy másik pillanatban (saját jól megfontolt érdekeikkel szembe menve) annak megyei listájára fognak agitálni? Pedig mindenki számára világos, hogy az alsó szinteken való ellentét kioltja a felső szinten lévő sikeres fellépés esélyét. De nem baj – lesz majd bűnbak, ha kell! A hálátlan kárpátaljai magyar választó, aki a sok jótétemény ellenére nem tudja, hová kell ikszelni… na meg az UMDSZ.

Elhangzott az a vélemény is, hogy azért kell külön listákat indítani a magyarok által tömbben lakott járásokban/kistérségekben, mert akkor többen felférnek a listákra. A hangsúlyt itt a „felférnek”-re kell helyezni, mivel a statisztikai adatok alaposan behatárolják a bejutási esélyeket. Lássuk példaként a Beregszászi (Beregszászi-Nagyszőlősi) járást, ahol a két szervezet elvileg 42–42 képviselőjelöltet állíthat sorompóba. A lakosság/választók nemzetiségi arányait, pártszimpátiáit figyelembe véve a Beregszászi Járási Tanácsba a szervezetek külön-külön indítva a szavazatok 23–28 százalékát vihetik el, ami 9–11 képviselői mandátumot (a testület alig 1/3-át) jelent. Azaz a listára „felfért” jelöltek közül 73 bizony hoppon marad. Hasonló eredményre lehet számítani a Beregszászi városi kistérségben is, ahol a magyar szervezetek külön-külön is megszerezhetik ugyan a mandátumok 50 százalékát (17 képviselő), de ismét a megválasztandó polgármester feladata lesz, hogy megfelelő zsonglőrmutatványokba és alkukba kezdjen egy megfelelő koalíció „összetákolása” érdekében.

Meglátásom szerint mindenki felmérte, hogy mit nyerhet, illetve mit veszíthet a mostani helyhatósági választásokon! Az UMDSZ elnökségének az az álláspontja, hogy a kárpátaljai magyarság, mint nemzeti közösség csak akkor jöhet ki győztesként ebből a politikai küzdelemből, ha a választások minden szintjén közös jelölteket indítunk/támogatunk. Amennyiben a KMKSZ-nek más az érdeke, akkor mondja meg… Ha személyi ambíciókat és „pozíciókat” kergetünk, akkor mindenki külön-külön indul és a magyar közösség veszíteni fog! Megjegyzem, ebben a versenyfutásban a megyei tanácsi mandátumok pedig csak annyit érnek, mint magyar ember pörge kalapján az árvalányhaj – puszta dísz!

Dr. Zubánics László, az UMDSZ elnöke