Állítsuk vissza együtt Ungvár európai arculatát!

Beszélgetés Soltész István fizikus mérnökkel, az UMDP képviselőjelöltjével

Soltész István az Ukrajnai Magyar Demokrata Párt képviselőjelöltje. Az Ungvári Városi Tanácsba a 2-es számú körzet első helyén, míg az ungvári járási önkormányzatba a 2-es számú körzet 5. helyén indul a voksokért. 51 éves, tősgyökeres ungvári. 22 éve nős, feleségével két fiúgyermeket nevel, Krisztián 22 éves egyetemi hallgató, nemzetközi gazdasági kapcsolatok szakon tanul, Demján 13 éves. Odahaza magyar és ruszin nyelven kommunikálnak. A családcentrikus férfi három keresztfia révén, akikre szintén rendkívül büszke, tulajdonképpen öt gyermek apjának tartja magát.

1993-ban szerzett fizikusmérnöki diplomát az Ungvári Állami Egyetemen. Édesanyja bőrgyógyász, édesapja építészmérnök, festőművész. István a kárpátaljai festőiskola egyik meghatározó alakja Soltész Zoltán érdemes festőművész, görög katolikus lelkész unokája. Anyai dédnagyapja, Homa Viktor görög katolikus kanonok volt, aki a sztálini represszió áldozata.
Soltész István az egyetem elvégzése után az Izumrud magánvállalatnál helyezkedett el kereskedelmi igazgatóhelyettesként.

Tizenkét év után saját céget alakított, ingatlanok építésével foglalkozott Ungvár területén.

Viccelődve mondja, rá többszörösen igaz a mondás, mely szerint egy férfi akkor válik igazi férfivá, ha fiúnak ad életet, elültet egy fát és épít egy házat, hisz egy egész utca megépítése fűződik a nevéhez. Jelenleg is az ingatlanpiacon tevékenykedik. Szabadidejében asztaliteniszezik, sakkozik és nagyokat kirándul a Kárpátokban.

Úgy érzi, tapasztalatai révén most érett meg rá, hogy beszálljon a megyeszékhely önkormányzati életének alakításába, s ezáltal tenni tudjon szülővárosáért. Hálás dr. Spenik Sándornak, az Ukrajnai Magyar Nemzeti Tanács (UMNT) elnökének a felkínált lehetőségért.

– Rengeteg a tennivaló. Talán sokan emlékeznek az Unokáink sem fogják látni című városvédő tévéműsorra. Édesapámmal egyetemben imádtam nézni, már akkor felháborítottak a visszásságok, amelyek előfordulhatnak egy város küllemének alakításakor. Ungvár gazdag kultúrával, hagyományokkal, nagy múlttal rendelkező ősi osztrák-magyar város.

Felmenőink rengeteg energiát fordítottak vonzó arculatának kialakítására. Az utóbbi évek tendenciái azonban gyakorlatilag tönkretették történelmi látképét. Lásd a Korzót, a Petőfi teret, a Színház teret… Sok, még az 1980-as évek végén külföldre települt családot ismerek, akiket, amikor hazalátogatnak, megbotránkoztatnak a „modern kori átalakulások.”

Ezért, amennyiben a választópolgárok bizalmat szavaznak nekem, minden erőmmel küzdeni fogok az engedély nélküli építkezések ellen.

Mert fontos számomra Ungvár kulturális és történelmi emlékeinek a megőrzése. Úgy vélem, a városnak környezetbarátnak, vonzónak és biztonságosnak kell lennie. Terveim között kiemelt helyen szerepel a zöldövezetek gyarapítása, újabb parkok, sportpályák és pihenőhelyek létrehozása, az ungvári köztéri ivókutak visszaállítása. Szeretném újraéleszteni a kihalóban lévő régi helyi tradíciókat.

– Ha mandátumot szerez, a megyeszékhely mely hiányosságain szeretne javítani?

– Számos jelölt indul Ungvár polgármesteri címéért, de egyikük sem beszél új óvodák megnyitásáról. Még csak ígéret szintjén sem. Holott számos kisdedóvót bezártak. Emlékszem, a kisebbik fiam születésekor azonnal sorba álltunk, hogy a maga idejében helyet kapjon az óvodában, akkora volt a helyhiány. Úgy vélem, ez tűrhetetlen, minden egyes gyermeknek alanyi jogon részesülnie kell óvodai oktatásban. Ahogyan a beépített játszótereket is pótolni kell. A város költségvetésében szép summa van, csak ésszerűen kell gazdálkodni vele.

Fontosnak tartom a roma kisebbség életkörülményeinek, szociális helyzetének a javítását, társadalomba való integrálásának megoldását.

Az ungvári romák többsége magyarul is beszél, gyerekkorom óta több jó ismerősöm van közöttük. Bevonásukkal, munkát ajánlva nekik, javítani lehetne a köztisztasági helyzeten, a kommunális szolgálatok káderellátásán, így segítve megélhetésüket.

Ungvár egyik égető problémája a túlzsúfoltság, a parkolók hiánya, ami a belvárost érinti a legfájdalmasabban. Konkrét elképzelésem van erre vonatkozólag. A Korjatovics téri tumultusokat például egy, a Sahta lakónegyedben kialakítandó korszerű, fizetett parkolóval lehetne oldani.

Nem mehetek el amellett sem, hogy a város fulladozik a szemétben.

Régóta időszerű a szelektív hulladékgyűjtés ösztönzése és a feldolgozás megszervezése. Nem beszélve arról, hogy egyetlen nyilvános illemhely sem maradt a megyeszékhelyen, amit ugyancsak orvosolni kell. A legtöbb elképzeléshez persze új befektetőkre van szükség, akiknek nem kell attól tartaniuk, hogy elveszítik a pénzüket.

Lehet, hogy most nem ez a legfontosabb, de azon lennék, hogy az utcák, terek kapják vissza történelmi nevüket.

Amennyiben lehetőséget kapok rá, környezetünk kímélése érdekében javasolni fogom, hogy a hétvégén üljünk át a biciklire, legalább két napra jusson lélegzethez a város.

A Kálvária városnegyedben nőttem fel, fiatal koromban padok, és kukák sorakoztak a temetőbe vezető út mindkét oldalán. Mára egy sem maradt belőlük. Ezt is orvosolni szeretném.

– Hogyan látja a város jövőjét és benne a magyarok helyzetét?

– Számtalan párt indul a választásokon, sok azonos gondolkodású ismerősöm van közöttük. Nagy reményeket fűzök ahhoz, hogy együtt velük friss vért viszünk a város önkormányzatába, mely régóta élénkítésre szorul. Sajnálatosnak tartom, hogy nem jött létre megállapodás a két magyar érdekképviselet között. Csak magyar párt színeiben, a magyar közösség javára végzett munkában tudom elképzelni magam. Egyre kevesebben vagyunk, s úgy vélem, a megmaradás záloga az összefogás s a minél erősebb érdekképviselet lenne.

Azt vallom, ahogyan a legtöbb európai ország teszi, referendum kiírása útján kell dönteni egy-egy város életének fontos kérdéseiben.

Nem az emberek feje fölött, hanem velük együtt kell alakítani környezetüket, életkörülményeiket. Arra szólítok mindenkit: tegyünk együtt a város javára! Állítsuk vissza együtt Ungvár európai arculatát!

Magyar Tímea