József fiatalokat megszégyenítő lendületben van.
Hagyományos tárgynyeremény-sorsolásunkon Bak József előfizetőnk vitte el a fődíjat, ami egy fridzsider volt. A nagypaládi férfi nem szokott unatkozni, annyi teendője van, olyan mozgalmas az élete, hogy erről reggelig el tudtunk volna beszélgetni vele.
– A gyümölcstermesztés a fő profitja. Milyen volt az idei termés?
– Ne is kérdezze – legyint nyertesünk. – Az idei termés össz-vissz elfért kétszáz ládában. A fagy, a változékony időjárás megviselte a gyümölcsöst. Többféle barackot, meggyet, cseresznyét, szilvát, almát és némi körtét gondozunk. Tavaly az árut minden hajnalban vittem Nagyszőlősre, a piacra. Tonnaszámra hordtam több héten keresztül.
– Mozgalmas mindennapjai vannak. Nem csak a gazdálkodáshoz ért.
– Képzelje, még ugrószarvasokat is faragtam a kolhoz idején. Mindig is több dologgal foglalkoztam egyszerre: nyomta a felelősség a vállamat a kolhozban, a műszergyárban, autószerelésbe kezdtem, dohányt, kukoricát és paradicsomot termesztettünk, állandóan rohantam. Hogy is kezdődött? A nagypaládi nyolc osztály után a nagyszőlősi magyar intézményben szereztem meg az érettségit. Mellette pedig az esti iskolában tévészerelőnek tanultam. A katonaság után ugyanis pár hónappal megnősültem. Igen ám, de vetőmag-előkészítő terményraktárban csak 110 rubel volt a fizetés, ami kevés volt ahhoz, hogy Irénkével házat építsünk.
– Ön volt a legkisebb gyermek?
–Épp ellenkezőleg, a legidősebb! Négy gyermeket neveltek a szüleim. Anyám már meghalt, apám 84 éves. Róla a fiam visel gondot. Neki van egy kislánya, akit mi nevelünk a feleségemmel. Kamilla már tizennégy éves. Józsi fiam most külföldön dolgozik. Évike lányomnak két gyermeke van, Németországban élnek. A legkisebb lányom, Zita, Budapesten lakik a kisfiával. A gyermekeimek nem vált be a házasság. Mi viszont a feleségemmel már negyven éve élünk együtt.
– Az állandó hajtást hogy bírja az egészsége?
– Gerincsérvem van, de lekopogom, tavaly sem fájt a szezonban, olyankor kezd el sajogni, amikor alábbhagy a munka. Ha mozgok, nincs semmi baj. Az idén a szememet kellett megoperálni. Jobban tudja a Jóisten, hogy mikor mennyi termés legyen, mert az idén a műtét miatt egyébként sem emelhettem volna egy ideig öt kilogrammnál többet. Bevétel így nem sok volt, kiadás annál több – még új autót is vettem –, de a feleségem azt mondta: nem baj, Jóska, csak egészség legyen, a többit megoldjuk! Már öt éve felhagytam az autószereléssel, mert rájöttem, meg tudunk élni a földből. Tizenhat éve termesztek barackot. Igaz, sok munka van vele, de nem panaszkodunk. Permetezni még másokhoz is szoktam járni. Régen disznókat is tenyésztettem, volt, hogy 140 eladó malacom volt. Én magoztam a jószágot és fialtattam. Szóval olykor még állatorvosnak is beálltam. Az afrikai sertéspestis azonban megtizedelte az állományt, így eladtam a kocákat is. Azóta üresen áll az ól. De jobb is, elvégre már hatvanegy éves vagyok… Van elég nekem. Ja, apropó: faiskolám is van. Kinevelem a szép sudárokat, aztán eladom. Nekem csak pár kisfát kell bepótolni, így marad másnak is.
– Mikor van ideje olvasni ennyi munka mellett?
– Este vagy késő délután. De van úgy, hogy a nagy melegben ebéd után leülök. Mindent átolvasok, nem szeretnék lemaradni az aktuális hírekről. Tavasszal kaptam száz csirkét, amit már le is vágtunk, és betettük a fagyasztóba. Jól jön most még egy hűtőláda, legyen hová pakolni a sok húst.
Simon Rita
