Összetartozásunk évszázadon átívelő példája

Tarpán felavatták a cseh megszállás elől oda menekült Beregszászi Magyar Királyi Állami Főgimnázium emléktábláját. Az avatóbeszéd után dr. Szöllősy Tibor, a Beregszászért Alapítvány kuratóriumának tagja felolvasta Szabó Árpádnak, a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium igazgatójának levelét, majd Tilki Attila országgyűlési képviselő, Baracsi Endre, a megyei közgyűlés alelnöke és Szécsi Szabolcs, Tarpa nagyközség polgármestere mondott beszédet. A rendezvényt megtisztelte Hajgató Tamás, Magyarország Beregszászi Konzulátusának konzulja is.

Az alábbiakban Dalmay Árpád, az emléktáblát adományozó Beregszászért Alapítvány kuratóriuma elnökének az ünnepségen elmondott beszédét ajánljuk figyelmükbe, mely szűkebb pátriánk oktatástörténetének, fontos, unikális részleteit tárja elénk.

Tisztelt emlékező közösség! Kedves tarpai Barátaink!

Emlékezni és köszönetet mondani gyűltünk össze ma a tarpai iskola előtt a Beregszászi Magyar Királyi Állami Főgimnázium emléktáblájának felavatására. Kezdjük az emlékezéssel.

Beregszásznak már a középkorban volt iskolája. A későbbi századok leghíresebb beregszászi iskolamestere Geleji Katona István volt. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem 1615-ben Heidelbergbe küldte tanulni az ottani egyetemre. Elvégzése után már nem tért vissza Beregszászra, hanem 1618-tól a gyulafehérvári főiskola tanára és igazgatója lett, 1622-től pedig Bethlen Gábor udvari papja. 1633-tól erdélyi püspökké nevezte ki.

A XIX. században algimnázium, polgári iskola és reáliskola volt Bereg vármegye székhelyén. A főgimnázium az 1895/96-os tanévben kezdete meg a működését. 1899-ben határozat született egy új, korszerű gimnázium építéséről. Az augusztus 25-i képviselő-testületi közgyűlés határtalan örömmel üdvözölte ezt a döntést. Idézek a közgyűlés határozatából: „Hirdessék a felállítandó épület falai a hazafias áldozatkészséget is, és szeretettel ölelje keblére hazánk reménységét, ifjúságát. Beléjük helyezett bizalmunk legyen az intézet leghatalmasabb támasza.”

A gimnázium épülete 1902 novemberére elkészült és a tanintézet az emléktábla domborművén látható kétemeletes épületbe költözött.

A város egyik legszebb épületében 1903-ban voltak az első érettségi vizsgák.

A gimnázium alapításától a város cseh megszállásáig főgimnáziumi rangot viselt. Az épület lényegében mindössze 18+6 évig tudta maradéktalanul betölteni a közgyűlési határozatban megjelölt szerepét, mert a cseh időben osztozkodnia kellett az érthetetlen, vagy a megszállók szemszögéből nagyon is érthető módon megnyílt ruszin/ukrán gimnáziummal, miközben reálgimnáziummá minősítették vissza. A Beregszász 1938 novemberében történt visszatérésétől 1944-ig, az újabb, immár szovjet megszállásig eltelt hat esztendő örömét beárnyékolta a háború előszele, majd maga a második világháború. 1944-ben a magyar gimnáziumot elkergették az épületből, ahol ukrán középiskola nyílt. 1991-ben, a rendszerváltás után lehetőség lett volna rá, hogy a cseh időkhöz hasonlóan az abban az évben újjáalakult beregszászi gimnázium visszaköltözzön a régi épületébe, megosztozva azon a létrejött ukrán gimnáziummal, de a tantestület nem vállalata fel a várható konfliktusokat az ukránokkal, és a gimnázium rendkívül elhanyagolt állapotú egykori internátusába, diákszállójába költözött, ahol mind a mai napig működik. Az épületet nagyrészt a magyar állam segítségével sikerült viszonylag elfogadható állapotba hozni.

Térjünk vissza arra az eseményre, amelyre ma itt emlékezünk. A beregszászi főgimnázium 1919/1920-as tanévét kétszer nyitották meg: először 1919. szeptember elején Beregszászban, másodszor pedig 1920. május 19-én Tarpán.

A beregszászi tanítás egy hétig sem tartott, mert a cseh zsupán, azaz megyefőnök az iskola működését szeptember második felében beszüntette.

A tanulók az iskolát a Himnuszt énekelve hagyták el…

1920. április 18-án a csehek letartóztatták Schürger Ferenc volt igazgatót és két tanárt, akiket 9 hétig az ungvári várban tartottak. Aznap le akarták tartóztatni Telkes Sándor tanárt is, de nem sikerült nekik, mert ő még a délelőtti órákban átment Bereg vármegye magyar területére, a mároki tanyára, hogy ott dr. Gulácsy István alispánnal a magánúton tanuló diákok levizsgáztatásáról tárgyaljon. Este, amikor haza akart térni, a határ előtt egyik tanártársától értesült az ellene kiadott elfogatási parancsról, ezért nem ment vissza Beregszászba. Három, ugyancsak elmenekült tanártársával úgy határoztak, hogy a Beregszászból elmenekült hivatalok mintájára mint Beregszászi Magyar Királyi Állami Főgimnázium folytatják a tanintézet működtetését.

Telkes Sándor ezt az elhatározásukat előbb szóban, majd április 21-én levélben közölte dr. Gulácsy Istvánnal, és kérte az alispán támogatását. Dr. Gulácsy még aznap lelkes felhívással fordult a csonka Bereg vármegye hazafias lakosságához, kérte az áldozatkészségüket a diákok elhelyezéséhez és élelmezéséhez. Megindult a gyűjtés, amely már tíz nap alatt eredményes lett. Ezt május 3-án jelentették a felsőbb tanügyi hatóságnak, és kérték, hogy Tarpán megnyithassák a gimnáziumot. Május 14-én megkapták dr. Viszota Gyulának, a középiskolai ügyosztály főnökének a szóbeli engedélyét. Szentpétery Endre, Bereg vármegye tanfelügyelője e célra a tarpai községi elemi népiskola négy tantermét engedte át. A tanévnyitót május 19-én tartották, a tanévet pedig augusztus 4-én fejezték be. Augusztus 8-án volt a tanévzáró ünnepély a református templomban. A gimnáziumnak ebben a tanévben 189 nyilvános és 48 magántanulója volt, azaz összesen 237 diákja. Közülük 229-en tettek vizsgát.

Érdekes a megoszlásuk: beregszászi volt 122, Bereg megyei 87, más megyéből való 20. Az iskola hivatalos elnevezése A Tarpán Működő Beregszászi Magyar Királyi Állami Főgimnázium volt.

A tarpai tagozat tanári kara ebben a tanévben Telkes Sándor igazgatóhelyettes, Bellus Károly, Besse Gyula, dr. Deák János, Haba Ferenc, Kreiger Kornél, Szász József, Szútor Zoltán, Törös Béla, Úr Márton volt. Előzőleg mindannyian Beregszászban tanítottak. A következő tanévben az iskolához került Bánszky Tamás, Nagy Balázs, Révfy Zoltán (ő a szabadkai városi főgimnázium menekült tanára volt), Hensch Béla és Fejes Zoltán. Az 1920/1921-es tanév ünnepélyes megnyitása 1920. szeptember 4-én volt, a tanítás pedig szeptember 6-án kezdődött, a tanévzáró ünnepséget 1921. július 24-én tartották a református templomban. A közoktatási kormányzat az iskolát – jobb elhelyezés végett – 1921. augusztus végén Fehérgyarmatra költöztette. Sajnos, eddig nem sikerült kiderítenem, hogy Fehérgyarmaton hol volt a beregszászi főgimnázium épülete. Azt sem tudom még, hogy meddig működött ott a gimnázium, csak annyi biztos, hogy az az 1922/1923-as tanévben Beregszászból már egyetlen tanulója sem volt az iskolának, a környékről is csak öt. Az iskola elnevezése ez volt: A Fehérgyarmaton Működő Beregszászi Magyar Királyi Állami Főgimnázium. A történethez tartozik, hogy a cseh hatóságok 1921. március 29-i rendeletükben a Tarpára átiratkozott diákokat Kárpátalja valamennyi középiskolájából kizárták, s csak a tanügyi referátus külön engedélyével folytathatták a tanulást szülőföldjükön.

Sajnos, száz év elteltével ma is a bezárás fenyegeti a főgimnázium jogutódját, a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnáziumot: az ukrán oktatási törvény ugyanis csak az elemi osztályokban engedélyez 2023-tól anyanyelvi oktatást, a továbbiakban a magyar nyelvtan és irodalom kivételével minden tantárgyat ukránul kell tanítani! Embertelen és megmagyarázhatatlan ez a törvény, amely minden európai szabályba és a magyar–ukrán alapszerződésbe ütközik.

Csak remélni tudjuk, hogy a beregszászi magyar gimnáziumnak nem kell ismét az anyaországba menekülnie!

Az emlékezés után jöjjenek a köszönet szavai. Köszönet a száz évvel ezelőtti tarpaiaknak, hogy befogadták a beregszászi főgimnáziumot, lehetővé tették további működését. És köszönet Tarpa mai vezetőinek, Szécsi Szabolcs polgármester úrnak, a nagyközségi önkormányzatnak és az iskola vezetőségének, tantestületének, hogy lehetővé tették a Beregszászért Alapítvány számára ennek az emléktáblának az elhelyezését, amely remélhetőleg még hosszú évtizedekig, talán évszázadokig hirdeti a mesterséges és igazságtalan határral elválasztott beregi magyar emberek egymáshoz tartozását, összetartását. Így legyen!

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.