Az igazi lelki feltöltődés │KISZó-háttér

Mézeskalácssütés és szentcsaládjárás a méltó ünnepvárásért.

A Sislóci Görög Katolikus Egyházközségben az ünnepkörhöz méltón készültek Jézus születésére. A karácsonyt megelőző 40 napnak ugyanis a csodavárásról, az elcsendesedésről és az önvizsgálatról kell szólnia. Ennek szellemében több programot is szerveztek a gyülekezet tagjai számára.

Csuha Ivett

Az egyik nagy népszerűségnek örvendő alkalom az immár ötödik alkalommal megrendezett mézeskalácssütés és -díszítés.

– Már a hittantermünk kialakítása előtt is minden évben szerveztünk mézeskalácssütést. Első alkalommal az iskolában gyűltünk össze, elvittük az elkészített tésztát, illetve a dekoráláshoz szükséges eszközök sem maradhattak otthon – kezdte beszélgetésünket Fülöp Alexandra, a program főszervezője. – Az utóbbi időben a közösségi ház ad otthont a foglalkozásoknak. Az évek során egyre többen jöttek, a gyerekek aktívak, örömmel bíbelődnek egy-egy remekmű megalkotásával. Idén a karanténkorlátozások miatt a létszám enyhén megcsappant, ám így is rendkívül lelkes csapat állt össze. Igyekeztünk mindenki számára megfelelő feladatot biztosítani. Amíg a felnőttek a tésztát gyúrták, addig az apróságok különböző kézműves tevékenységet végeztek. Majd, amikor eljutottunk a díszítéshez, az ügyes kis kezek hozzáláttak a kreatív mintázatok elkészítéséhez.

– Ha már a tésztát említettük, különleges recept alapján készül?

– Az alaprecept egy pihentetés nélküli mézeskalácstészta-keverék. Az első tepsi süteményt elfogyasztjuk. Esetenként inkább a külcsínen próbálunk változtatni. A gyermekek számára a hagyományos fehér díszítésen kívül színes ételfestékekkel tesszük érdekesebbé a munkát. Idén a piros szín dominált, az egész mézeskalácsot bevontuk vele, majd száradás után dekoráltuk.

– Azt már megtudtuk, hogy a gyerekek számára ez igazi kikapcsolódás. A felnőtteket is vonzza?

– Meglepő lehet, de igen. Az anyukák is nagy beleéléssel munkálkodnak, az előkészületeknél és a lebonyolításnál pedig a hitoktatónk, Palatic Erika is mindenben a segítségemre van.

– Hová kerülnek az elkészült édességek?

– Első éven a szentestei szertartáson kiosztottuk azokat a gyülekezet tagjainak. Később közkívánatra, idén pedig a koronavírus miatt, a készítők hazavitték. Ajándékként a szüleiknek, nagyszüleiknek és testvéreiknek „címezték” azokat. Ám idén sem maradnak ajándék nélkül a templomba látogatók, a kialakult helyzethez igazodva csomagoltuk a meglepetéseket.

– Milyen hatása van a közösségi programoknak a mindennapokra?

– Véleményem szerint kifejezetten pozitív. Az anyukáktól is ez a megerősítés érkezett, hiszen, mint mondták, otthon egy-két gyerekkel nem valószínű, hogy belefognak a mézeskalácsprojektbe. Falvainkban sajnos egyre kevesebb lehetőség mutatkozik a családdal hasznosan együtt töltött időre. Ennek a résnek a kitöltését az utóbbi időben az egyházközségek vállalták magukra. A programok közösség- és hitmegtartó erején felül fontos, hogy a gyerekeket hagyományaink megtartására neveljük.

– Ezzel együtt újítanak is…

– Néhány éve szokássá vált, hogy szenteste felkeressük római katolikus testvéreinket, ahol kántáló énekekkel várjuk Jézus születését. A következő éven pedig ők jönnek el hozzánk. Ezt leginkább az idősebb korosztály részesíti előnyben, ám alkalomadtán a fiatalok is csatlakoznak.

Nem ez az egyetlen karácsonyra hangoló, Jézus születésére felkészítő esemény. A gyülekezet tagjai hagyományként tekintenek a szentcsaládjárásra is, ami Sislócon nem a Közép- és Kelet-Európában megszokott rend szerint működik, avat be Fülöp János atya, az egyházközség parókusa.

– Mi egy picit változtattunk a megszokott renden. Nálunk ugyanis a karácsonyt megelőző bűnbánati időszak (advent) elejétől elkezdjük a szentcsaládjárást. Ennek célja, hogy több időt szánjunk ezekre az alkalmakra. Másrészt azért is jobb idejében hozzákezdeni, mert a tapasztalatok azt mutatják, hogy sok család szeretné hazavinni a Szent Családot ábrázoló ikont. Hetente változtatjuk az ikonok aktuális befogadóit, hiszen időt akarunk biztosítani arra, hogy a házigazdák lelkiekben kellőképpen felkészülhessenek, gyertyát gyújtva imádságot mondjanak. Nagyon közkedvelt szokásról van szó, melyet az is bizonyít, hogy idén három ikont kellett útnak indítanunk.

– Különleges szentképet adnak kézről kézre a gyülekezet tagjai.

– A szentcsaládjárás ikonja, ahogyan az a nevében is szerepel, a Szent Családot – Jézus Krisztust, Szűz Máriát és Szent Józsefet – ábrázolja. Az egyik ikon valóban különleges. Olaszországban kaptam az egyik ottani atyától. Ő mesélte, hogy ezt fogyatékkal élő gyermekek készítették. Számomra különösen értékes, hiszen benne van a kicsik odaadása, szeretete. Véleményem szerint ez az egyik legszebb ikon.

– Mi tartozik még a lélek felkészítéséhez?

– A szentcsaládjárás szertartásának megvan a maga rendje, mely énekekből, imádságokból, evangéliumi szakasz felolvasásából áll. Ám ennek befejeztével a hívekkel a lelki feltöltődés érdekében kántálunk, karácsonyi történeteket olvasunk, illetve a Szentírás eme ünnepkörrel kapcsolatos szakaszait elemezzük.

– Változtattak valamin az idei évben?

– A karantén miatt nem megoldható a gyülekezés, az egymáshoz járás, így a korlátozások betartásával a szertartásokat a közösségi házban végezzük. Az ikont hazavivő családok nemcsak saját magukért, hanem a szentkép következő befogadóiért is imádkoznak. Ezzel egy imaláncot hoztunk létre, melynek célja, hogy a családok jobban odafigyeljenek egymásra. Igyekszünk elérni, hogy az emberek elmélyüljenek az ünnep tartalmában, jobban megértsék azt, áthassa őket.