Az elmúlt egy hónap alatt sportrovatunk hasábjain a „Hazai vélemények” sorozatunkban a torna folyamán kárpátaljai játékosokkal, edzőkkel, szakértőkkel és szakírókkal elemeztük és értékeltük a válogatottak szereplését, az egyes játékosok teljesítményét, a játékvezetők ténykedését, kiveséztük a történteket, és felidéztük az érdekességeket.
Olyanok szólaltak meg és mondtak véleményt, mint Fülöp Sándor, Temető Sándor, Havasi András, Csehil Sándor, Sütő József, Olekszandr Szabados, Lőrincz Zsolt, Viktor Kacsur, Nagy Róbert, Sztepan Szelmenszkij, Viktor Rjasko, Volodimir Taraszjuk, Sándor István, Nagy Sándor, Magyar Zoltán, Vaszil Turjancsik és Panulin László. A felvezető írásunkba Rácz Lászlóval, Szabó Józseffel, és a helyszínen lévő Varga Sándorral latolgattuk az akkor még csak közelgő világesemény esélyeit. Zárásképp, egyfajta keretet adva az elmúlt hetek eseményeinek, ismét megkerestük a beharangozó írásban nyilatkozók közül Vargát és Szabót, szembesítettük őket – egyébként mindhárman megnevezték Franciaországot, mint lehetséges végső győztest, igaz, a másik döntős, Horvátország egyikőjüknél sem szerepelt a top négyben – tippjeikkel és kíváncsiak voltunk, ők hogyan látták ezt a vb-t.
Varga Sándor, FIFA-licences játékosügynököt Moszkvában értük utol, hisz, ahogy azt nzilatkozta a nyitómeccstől a döntőig az orosz fővárosba tette át székhelyét. Több vb-helyszínen is járt, sok mérkőzést élőben, a lelátón tekintett meg, számos világsztárral is találkozott. A sportág hamisítatlan világpolgára egyetért Gianni Infantinóval, a nemzetközi szövetség (FIFA) elnöke szerint ez volt minden idők legjobb vb-je.
– Minden szinten fantasztikus volt a szervezés, a stewardoktól a közbiztonságon keresztül a káprázatos stadionokig – értékelte a szakember.
– A torna abszolút siker, és elérte a célját. Ugyanis a legfontosabb, hogy nagy ünnep, fesztivál legyen a szurkolóknak, amiről sajnos néha megfeledkeznek. Itt nagyon jól érvényesült ez. Az egész világ összeölelkezett Oroszországban. Ez volt a fő témája a pénteki Puskás-estnek is a moszkvai FIFA-múzeumban. A mai futballcsillagok, mint anno Puskás, Jasin és a többiek összehozzák az embereket, hidakat építenek és békét teremtenek a nemzetek között. Itt és valamelyik orosz tévécsatornának is az első napokban azt nyilatkoztam, hogy a franciák a legesélyesebbek a vb-címre. Horvátország pozitív csalódás számomra, főleg, hogy a döntőben az első 15-20 percben leiskolázták az ellenfelüket. A foci azért szép, mert ott mindig születhetnek meglepetések. Elképesztő mentális erőt mutattak, három hosszabbításos meccset nyertek meg. Emellett nagyszerű egyéniségekkel rendelkeznek, de csapatként is kiválóan működnek. Tiszteletre méltó, ahogy a fináléig meneteltek. Vasárnap délután a Luzsnyiki Stadionban olyan érzésem volt, hogy ott van az egész ország, jóval több horvát szurkoló volt, mint francia. Moszkvában nagyon sok magyarral találkoztam, aki horvát mezben volt. Ezt hiányolom én a franciákból, alig voltak szurkolóik Oroszországban, nincs akkora nemzeti öntudatuk. A döntőben egyenlő erőket képviselt mind a két csapat, de egy szerencsétlen öngól és a technológia durván meghatározta a finálé végkimenetelét. Én abszolút ellene vagyok ezeknek a technológiai újításoknak, ugyanis elveszi a játéknak a lelkét. Azon a véleményen vagyok, mint Platini, mert ugye előfordul, hogy téved a játékos, téved az edző, néha hibázik a játékvezető is. Ha ezeket mind kiiktatjuk, az nem egy jó dolog.
A viski születésű játékosmenedzser számára a számos meglepetéseredmény és a favoritok korai búcsúja miatt lesz emlékezetes ez a vb. Ugyanakkor kiemelte, a világ labdarúgása nagyon rossz irányba tart, mivel egyre többet akarnak kisajtolni a játékosokból. A tornák, a mérkőzések és a csapatok (2026-tól 48 csapatosra duzzasztják a világbajnokságot – a szerző) számának a növelése halálos merénylet a labdarúgás ellen. Ezzel magyarázta, hogy a nagy futballnemzetek és játékosok ilyen hamar búcsúztak a tornától. A nagy sztárok túl sokat játszanak év közben, a klubjaikban a bajnokságban és a nemzetközi kupaporondon, a válogatottra pedig nem marad erejük.
Varga szólt a házigazdákról is, szerinte az oroszok túlteljesítették az elvárásokat.
– A spanyolok elleni győzelmük után én a döntőbe vártam őket, csak egy hajszálon múlott, hogy túljussanak a horvátokon. Amikor kiestek, kint volt az egész város az utcán, mint amikor a magyarok kiestek a belgák ellen az Eb-n. Pedig a vb előtt eléggé elmarasztaló véleménnyel voltak a sajátjaikról az oroszok, de ez megfordult a torna alatt. Dolgoztak is ezen a játékosok, elképesztő alázatról tettek tanúbizonyságot. Mindenképp igaz, hogy a házigazda szereplése meghatározó tud lenni, most ez jól sült el – fogalmazott a neves szakember.
Szabó József, a Dinamo Kijev legendás játékosa, majd edzője Kijevből követte a 2018-as mundialt. Az ukránok korábbi szövetségi kapitánya szerint a kis csapatok nagyon jól felkészítve érkeztek, sok problémát okoztak az esélyesnek kikiáltottaknak, a topcsapatok között nem volt nagy különbség. Gyors csatárok és kontrák, szervezett védekezés, pontrúgások – ezek voltak a legfontosabbak.
– Nem tudom, hogy színvonalát tekintve ez volt-e a legjobb világbajnokság, de fizikailag nagyon-nagyon kemény volt – fogalmazott a 40-szeres szovjet válogatott játékos.
– A francia keretben két csapatra való jó játékos van, így egyáltalán nem meglepő, hogy ők nyerték a világbajnokságot. Elképesztően jól működnek csapatként, ami nyugodt szívvel elmondható a horvátokról is. Nem véletlenül került ez a két gárda a döntőbe. Sajnos a délszláv válogatottból sokat kivett az, hogy három hosszabbításos meccset játszottak a döntő előtt, ráadásul egy nappal kevesebbet pihenhettek, mint a franciák, és ez meg is látszott a játékukon a fináléban. Ők voltak azok, akik megmutatták, vagyis bebizonyították, a foci nem egyéni sport, hanem csapatjáték.
A németek, a spanyolok, az argentinok és a portugálok korai búcsúját Szabó azzal magyarázta, hogy ezekben a válogatottakban egy-egy sztártól várták a csodát.
– Ma már nincsenek fix posztok, mindenki támad és mindenki védekezik – mondta a taktikával kapcsolatban. – A totális futball, a csapatszintű védekezés és támadás hozta meg a második vb-trófeát Franciaország számára. Ennek ellenére a torna legjobb kapitányának nem Didier Deschamps-ot, hanem Roberto Martínezt, a belgák spanyol szövetségi kapitányát tartom. Az a játék, amit Belgium mutatott védekezésben és támadásban, az már az űrfutball kategóriája. Az alapvető belga taktikai hadrend a 3–4–2–1, amely védekezésben 5–2–3-ra vagy 5–4–1-re változik. Brazília ellen a 4–3–3 bejött, védekezésben a balszélső Nacer Chadli visszahúzódott középre és Thomas Meunier lett a jobb oldali védő, elöl maradt a Lukaku, De Bruyne, Eden Hazard trió. Kontratámadásokra tökéletesen kitalált hadrend. A franciák ellen ez nem működött, de nem sokon múlott, hogy másképp legyen.
Láttunk egy-két antifutballt játszó válogatottat – pl. Japán –, de összességében egy jó vb-t követhettük nyomon, hiszen mindössze egyetlen mérkőzés végződött gól nélküli döntetlennel.
Szabó Sándor
